2012.01.01.
Ott volt.. ott feküdtünk.. mint még soha.. még most is láttom az arcát.. a sötétségben.. nem gondoltam se a holnapra se a tegnapra se senkire.. csak ráá.. ahogy beszélgettünk.. és úgy teltek az órák mint a percek..
tudtam, hogy ennek nincs vége..
de nem tudtam elfogadni, hogy akkora akaratereje van ha arról a valakiről van szó.. talán jó így.. mert húztuk tovább az időd.. de meddig... mostmár tudom.. :)
azt hiszem.. sosem felejtem el azt a hajnalt :$
nem fogok emlékezni arra mit mondott.. talán egy mondatra.. hogy miért nem lehet... de azokra az érzésekre mindig emlékezni fogok.. ♥
és nem itt zárta a szívembe magát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése