2011. október 23., vasárnap

Nos, ez a szombat tényleg egy filmbe illő nap volt, de egy olyan film aminek nem happy end a vége vagy van második része, én a másodikra tippelnék.. bár minden perccel erősödik bennem az első, ami elképzelhetetlennek bizonyul! Szóval most mit tudok tenni azon kívül, hogy várok és várok.. semmit, ha fontosabb a büszkeségem.. nekem pedig fontosabb :)
Egy akkor paraszt vagy, hogy leírhatatlan és mennyire befolyásolható, és hogy mit eszek rajtad? -.-
Na ez az amit én sem tudok! Vagyis ezt csak ilyenkor nem tudom mikor megtudnálak ölni, de mikor olyan vagy amit imádok benned ezek nem jutnak eszembe se.. nagy hiba..! 
Ez volt életem legrosszabb szombat estéje és bulija!!! 
A filmbe illőség már már megszokott nálunk, na de ezen az estén se volt máshogy!
Elbúcsúzott tőlem mint egy igazi szerelmes pár, és ott hagyott az utca közepén, kezembe nyomva az esernyőjét, remélve nem neki vágom hanem elteszem mert neki nincs rá szüksége..! És elment és mikor mondtam nézzen rám, vajon látta látta a szemembe a csalódottságot és a szomorúságot és az idegességet is egyben? Csak meghajolt előttem és elment! Ott hagyott! Még mindig nem fogtam fel! Minden még látjuk egymást, vagy majd hívlak szöveg nélkül! És én egy ilyen miatt szenvedjek?! Hát persze, hogy nem! Nem bír ki nélkülem egy hetet sem! Ez most sem lesz máshogy.. Na de én kibírom?! Ha, életem legnehezebb napjai lesznek és csak sírni fogok is megteszem! Hogy megértse, sokat szenvedtünk már egymásért, hogy így legyen vége, a még szinte most kezdődő kapcsolatunknak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése