Kezdek hozzá szokni, hogy rohadtul ellök magától... Már nem is beszélünk annyit. És annyira rosszul esik, hogy ha kérdezek tőle valamit, akkor nem mondja el. Hát ez van SPRITE! bárcsak minden a régi lenne, és együtt röhögcsélnénk, mint ez előtt... ő előtte. Szükség lenne rá, és a nagy folyton járó szájára is! /:igen.ma sokat gondoltam rád. de tudom, hogy te én rám nem, és ez fáj.*
nem kell mindennap beszélnünk,vagy találkoznunk hogy ennyire imádjalak téged.~
tudom hogy igy van, na de mégis. ._.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése