Korábban azt hittem én dobtam a pasikat, de aztán elkezdtünk dumálni és rájöttünk, hogy hoppá, minket eddig az összes faszink lapátra tett, egytől-egyig. Csak hogy ők valahogy trükkösebben csinálják. Elkezdenek sunnyogni, és azt hiszed, te szakítottál. Igen-igen, nyugisan hátradőlsz és azt mondod, jól van jól van, kirúgtad, de valami nem stimmel: miért vagyok egyedül? Miért sírok non-stop? Miért híztam 20 kilót? A pasik profi agymosók. Értitek, ugye? Finoman adagolják. Kívülről fújjuk már a sunyi dumákat. Pl.: a „kell egy kis mozgástér.” Vagy az hogy: „Tökéletes vagy, én meg úgy érzem kevés vagyok hozzád.” „Csak az számít, hogy te boldog légy.” „Ó, te sokkal jobbat érdemelsz nálam!” Ez a kedvencem. Meg tudod melyik a kedvencem? „Már most féltékeny vagyok a leendő férjedre!” Akkor miért nem veszel el? Szerintem ez lenne a logikus. És mondok még valamit. Amint kitesznek, irány a hamburgeres, tömjük a bucikat, a fagyit, zabával vigasztalódunk.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése