2011. június 15., szerda

mindig van utolsó utáni pillanat is.

Leülltem a szokásos székemre, elkezdtem enni a szokásos vacsorámat, és elgondolkodtam, már megint nem jól döntöttem, nem kellett volna, nem kéne rá gondolnom egy pillanatra sem! De még is gondoltam, és már megint arra az őszintének hitt, tökéletes napra, arra a pár órára! Ilyet még nem éreztem, ilyet még nem éltem meg, és addig meg se állok, amíg nem találok olyat aki hasonlót alkot egyetlen tekintetével! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése